| 2010. március 21. vasárnap 17:00 órakor |
| A Nydala Fritidsgård |
| FIgyelem változás! |
| A Nydala Fritidsgård Szinháztermében |
| Helenetorpsgatan 1. Malmö Nydala |
| Belépés díjtalan! |
 |
| Helytelen |
| de szebb és |
| mindenki ezt |
| használja |
|
|||||
 |
A Magyarok Világszövetsége | ||||
| Felügyelöbizottságának elnöke előadást tart az | |||||
| 1848-as Szabadságharc fontosságáról | |||||
| Előadás után vacsora és kötetlen beszélgetás az előadóval. | |||||
| A kokárda hajtása | ||
| A piros az erőt , | ||
| a fehér a hűséget, | ||
| a zöld a reményt jelképezi. |
A trikolórt, a háromszínű zászlót Európában a francia forradalom tette "divatossá". A párizsi események ihlették meg Szendrey Júliát is, amikor március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát.
A színeket rendszerint
a nemzeti zászlóról veszik,
tulajdonképpen egy nemzeti színű szalagot meghajlítanak.
Az eredeti szabály szerint
a színek mindig belülről kifelé olvasandók.
A zászló fölső
(függőleges csíkozásnál a bal oldali)
része kerül a kokárda belsejébe,
az alsó része pedig a külső szélére.
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
– A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
– A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnani bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
– A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
– A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
– A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
– A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Petőfi Sándor (Pest, 1848. március 13.)