A keresztény vallási ünnep Jézus születésének történetére épül. A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől. A Biblia leírása szerint Jézus szegényes körülmények között született, egy istállóban, mert senki nem fogadta be a házába a várandós Máriát, Jézus édesanyját a születés estéjén. A történet szerint napkeleti bölcsek („háromkirályok”) indultak útnak ajándékokkal köszönteni a születendő Messiást, és egy fényes csillag vezette el őket Jézushoz. A 4. század végétől a keresztény egyházak mindinkább december 25-én kezdték ünnepelni Jézus születését, január 6-án pedig a Jordán folyóban való megkeresztelését (vízkereszt ünnepe). Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a december 25-én végződő római szaturnália ünnep helyére állítsák a keresztény karácsonyt. Jézus születésének történetével együtt új vallási tartalommal töltötték meg a pogány ünnepet.  
 
    A 16. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a karácsony ünnepét is. Az addigi templomi liturgia kezdett beköltözni a házakba. Az emberek a Biblia otthoni forgatása révén a vallásos ünnepeket és szertartásokat elkezdték otthon is ünnepelni. Kialakult sok karácsonyi szokás, például a karácsonyfa-állítás az evangélikusoknál Németországban. A 18. században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a 19. században előbb Ausztriába, majd egész Európába, a kivándorlókkal az Újvilágba, és így kezdett meghonosodni az egész nyugati keresztény világban. A karácsonyfákat kezdetben édességekkel és gyümölcsökkel díszítették fel, később kezdett kibontakozni az üvegdíszek megjelenése. A karácsony megünneplése egyre inkább kezdett szokássá válni a nem vallásos családok körében is, a szeretet, a béke ünnepeként, a vallásos keresztényi rítusok egy részét átvéve.
Mennyből az angyal

Mennyből az angyal
lejött hozzátok,
pásztorok, pásztorok!

Hogy Betlehembe
sietve menvén
lássátok, lássátok.

Istennek fia,
aki született
jászolban, jászolban,

Õ leszen néktek
üdvözítõtök
valóban, valóban.

Mellette vagyon
az édesanyja,
Mária, Mária.

Barmok közt fekszik,
jászolban nyugszik
szent fia, szent fia.

El is menének
köszöntésreazonnal,
azonnal,

Szép ajándékot
vivén szívükben
magukkal, magukkal.

A kis Jézuskát
egyenlőképpen
imádják, imádják,

A nagy Úristent
ilyen nagy jóért
mind áldják, mind áldják.

Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.

Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
Kisült-e már a malacka?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.

Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép gömb, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Kis karácsony, nagy karácsony,
Van-e kolbász a padláson?
Ha nincs a kolbász a padláson,
Nem ér semmit a karácsony.

Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Talpam alatt jég szikrázik.
Ha szikrázik, hadd szikrázzon,
Azért van ma szép karácsony!

Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!
Hull a pelyhes fehér hó,
jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár,
vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
kedves öreg Télapó.

Nagyszakállú Télapó
jó gyermek barátja.
Cukrot,diót, mogyorót
rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig
kiscipőcske megtelik,
megtölti a Télapó,
ha üresen látja!
 

Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
kiváltságot hozott az embernek.

Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hu szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk.

Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitád Szentatyád mennyországát.

Dicsõség, imádás az Atyának,
érettünk született szent Fiának,
s a vigasztaló Szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!

Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő,
hűséges a te lombod!
Te zöld vagy nemcsak nyáron át,
de télen is, ha hó leszállt.
Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő,
hűséges a te lombod.
Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő,
hűséges a te lombod.

Ó, szép fenyő, ó jó fenyő,
nagyon tetszel te nékem.
Karácsonytájt oly érdemes
fa egy sincs, oly örvendetes.
Ó, szép fenyő, ó jó fenyő,
nagyon tetszel te nékem.

Ó, szép fenyő, ó jó fenyő,
ruhádtól hadd tanuljak!
Reményed és hűséged ád
erőt minden időkön át.
Ó, szép fenyő, ó jó fenyő,
ruhádtól hadd tanuljak!